Fót Café - Fót képes magazinja, Fóti hírek, Események Fóton, Képek Fótról, Fót városi videók
Aktuális szám
Korábbi számok

2015/4

2015/3

2015/2

2015/1

2014/12

2014/11

2014/09

2014/07

2014/06

2014/05

2014/04

2014/03

2014/02

2014/01

2013/12

2013/11

2013/10

2013/09

2013/08

2013/07

2013/06

2013/05

2013/04

2013/03

2013/02

2013/01

2012/12

2012/11

2012/10

2012/09

2012/07

2012/06

2012/05

2012/04

2012/03

2012/02

2012/01

2011/12

2011/11

2011/10

2011/09

2011/07

2011/06

2011/05

2011/04

2011/03

2011/02

2011/01

2010/12

2010/11

2010/10

2010/09

2010/07

2010/06

2010/05

2010/04

2010/03

2010/02

2010/01

2009/12

2009/11

2009/10

2009/09

2009/07

2009/06

2009/05

2009/04

2009/03

2009/02

2009/01

2008/12

2008/11

2008/10

2008/09

2008/07

2008/06

2008/05

2008/04

2008/03

2008/02

2008/01

2007/12

2007/11

2007/10
Fót Sportja Fót Café Fotógalériák Fót Café Videók


 

 

 

Hőtérkép

Uborkaszezon

2009-01-14 08:42:00

 

Felemás ősz, kemény tél - derűsebb tavasz?
 
A megyei harmadosztályban szerénykedő Fóti SE csapata egy bravúr kivételével bukdácsolt a rangadókon, egy váratlan pofonon kívül pedig papírforma-győzelmeket aratott. A biztató kezdés után az őszi szezon végére visszaeső csapat még a bajnoki mezőny első felében áll, ám a hetedik helyezés és az éllovas mögötti kilenc pontos lemaradás nem sejtet bajnokaspiránst. Virágh István, a gárda szakvezetője értékeli a pontvadászat első „félidejét”.
 
-   Az év elején konkrét célt nem jelölt ki Ön, illetve az FSE vezetősége, a hangsúlyt a csapatépítésre, a megfelelő hozzáállásra helyezték, bár a szurkolókat leginkább az eredmények érdeklik. Hogy érzi, hol tart a munka, s melyik szempont érvényesül?
-   Azt gondolom, mindkettő, mert ha nem is mondtuk ki az év elején, az volt a cél, hogy a csapat annyi pontot gyűjtsön az ősz végére, amennyivel még nem veszítjük el bajnoki reményeinket. A 10. fordulóig az eredményekkel nem is volt gond, de az utolsó 3 meccsen betliztünk, emiatt minden tervünk, addigi teljesítményünk kárba veszett. Nem lehetek, lehetünk tehát elégedettek, de ezért és a felkészülésbeli hibákért edzőként teljes mértékben nekem kell magamra vállalnom a felelősséget.
-   Reális az élmezőny helyett az üldözőbolyban elfoglalt hely? Melyik a csapat igazi arca?
-   Ennyi helyzetet, mint amennyit kihagytunk, kevés helyen láttam még pályafutásom során, s mivel ezt a játékot gólra játsszák, nem mutogathatunk másra. Ám akik látták a meccseinket, egyetérthetnek velem, hogy az utolsó pillanatig „ment” a CSAPAT, az akarás, a pozitív hozzáállás mindig megvolt, és ígérem, ez nem is fog változni.
-   Személy szerint kivel, kikkel a legelégedettebb, és fordítva: kilóg-e valaki a csapatból? Lesz-e változás a keretben?
-   Jelen pillanatban nem emelnék ki senkit, mert ha hibáztam a csapattal szemben, akkor én sem ítélkezhetem a játékosaim felett. Voltak ugyan személyes konfliktusok, de ezeket megoldottuk, aki pedig nem vállalta a feltételeimet, az távozott. Sajnos, a játékosaim gondolkodásmódja még mindig hagy kívánnivalót maga mögött, de hiszem, csak azokkal az emberekkel találkozom a felkészülés elején, akik, ha megjelennek, mindent alárendelnek a CSAPAT érdekeinek, és százszázalékosan a munkára koncentrálnak. Mostani helyzetünkben sajnos elképzelhetetlennek tartom az új igazolásokat, pedig 4-5 új játékossal szívesen frissíteném a keretet.
-   Hogyan telik majd a téli időszak, s lesz-e új célkitűzés a bajnokság második felére, azaz: mi várható tavasszal?
-   Azt hiszem, egy út áll előttünk: olyan felkészülést tervezek, amivel állóképességben, gyorsaságban fel tudjuk venni a versenyt a csoport nálunk technikásabb, rutinosabb csapataival, de ehhez meg kell értenie mindenkinek: néha vért kell izzadni, hogy mosolyogni legyen okunk tavasszal. Aki ezt nem vállalja, inkább keressen más elfoglaltságot januártól! Lehet, hogy az amúgy sem bő keret tovább szűkül, ám hiszem, van olyan játékos, akit érdekelhetnek ezek a tervek, de az legyen tudatában: ehhez rengeteg munka kell!
 
A hangsúly nem a szereplésen, a jövőn van
 
A Kisalag SC az idén azonos bajnoki osztályban szerepel a fótiakkal, ám mások az elvárások, más a perspektíva. Az alsóházban tanyázó, ám hellyel-közzel a realitásoknak megfelelően teljesítő gárda őszi szezonjára Szebeni Ferenc, az egyesület elnöke tekint vissza - de előre is néz.
 
-   Mennyire lehetünk elégedettek a csapat szereplésével?
-   Legjobban az első két találkozót, a Szada és Püspökszilágy elleni nyerhető, ám elvesztett meccseket sajnálom, de nézzük meg a tabellát: ha ezeket a pontokat hozzuk, akkor is csak két-három hellyel állnánk előrébb. A mezőny kettészakadt, az első hét csapatot megszorítani sincs esélyünk, a bajnoki kiírás így nevetséges, rengeteg az irreális eredmény. Az osztályok jövő évi átszervezése, sok év után először, végre értelmes változásnak tűnik: a kirívóan erősebbek feljebb kerülnek, s így a magunkfajta legkisebbek is kiegyensúlyozottabb bajnokságban szerepelhetnek.
-   A bántó gólkülönbségű eredményeknek a Kisalag is többször volt szenvedő alanya, ami korábban nem volt jellemző, bár nagy tudáskülönbségek akkor is léteztek…
-   Ezt nem vitatom, de tény, hogy sokszor a végére zuhantunk össze, például az őszi bajnok GEAC-tól az utolsó húsz percben kaptunk hét gólt az addigi négy mellé. Pozitívumnak tartom azonban, hogy szinte kizárólag helyi erőkre támaszkodunk: meg lehet nézni, hány kiscsapat szűnt meg mostanában, amelyek javarészt máshonnan érkezőkkel álltak fel, s ahol a sorozatos zakók következtében a „légiósok” odébbálltak. Ezt nálunk elképzelhetetlennek tartom. Ezért is ismétlem el sokadszorra: játékosaink szabadidejükben, munka mellett fociznak, ezért nem szeretném, ha bárki is bántaná őket. Ráadásul nem éppen fiatal csapat a miénk, többen az öregfiúknál is szerepelnek, a kettős meccsterhelés pedig megerőltető. Az edzéseket eddig nem tudtuk a munkahelyi elfoglaltságokkal összehangolni, de ezt a problémát tavasszal most már mindenképp fontos lenne megoldanunk.
-   Tehát a bajnoki idény második felében is különösebb elvárások nélkül, s gondolom, azonos összetételben léphet pályára a KSC.
-   Az őszihez hasonló szereplés várható tavasszal is, bár valamelyest talán felül lehetne azt múlni, s vannak olyan helyi játékosok is, akiket jó lenne ismét zöld-fehérben látni, azonban lényegesebbnek vélem, hogy a kisalagi labdarúgás jövőjét biztosítsuk. Nem véletlenül jártam bent novemberben is az önkormányzatnál, s fogok majd a polgármester-választás után is: dűlőre kell jutnunk a pálya további sorsa felől. Én magam azt szeretném, ha a jelenlegi, határozatlan idejű szerződést - amelyben hat hónapos felmondási idő lett kikötve - határozott idejű, hosszú távú szerződés váltaná fel, mert csak így volna értelme a területen bármiféle beruházásnak, fejlesztésnek, de legalább az önhibánkon kívül „létrejött” sitt- és szeméttelep felszámolásának. Remélem, megértéssel és együttműködési készséggel találkozom majd, s nem a körzet talán legnépesebb közönségét magáénak tudó kisalagi foci létjogosultságát fogják megkérdőjelezni…

(LUZSI)
Hirdetés


 

Copyright © 2009 - www.fotcafe.hu 551 Group - kiadványszerkesztés, tördelés, szórólapkészítés Fóton