Fót Café - Fót képes magazinja, Fóti hírek, Események Fóton, Képek Fótról, Fót városi videók
Aktuális szám
Korábbi számok

2015/4

2015/3

2015/2

2015/1

2014/12

2014/11

2014/09

2014/07

2014/06

2014/05

2014/04

2014/03

2014/02

2014/01

2013/12

2013/11

2013/10

2013/09

2013/08

2013/07

2013/06

2013/05

2013/04

2013/03

2013/02

2013/01

2012/12

2012/11

2012/10

2012/09

2012/07

2012/06

2012/05

2012/04

2012/03

2012/02

2012/01

2011/12

2011/11

2011/10

2011/09

2011/07

2011/06

2011/05

2011/04

2011/03

2011/02

2011/01

2010/12

2010/11

2010/10

2010/09

2010/07

2010/06

2010/05

2010/04

2010/03

2010/02

2010/01

2009/12

2009/11

2009/10

2009/09

2009/07

2009/06

2009/05

2009/04

2009/03

2009/02

2009/01

2008/12

2008/11

2008/10

2008/09

2008/07

2008/06

2008/05

2008/04

2008/03

2008/02

2008/01

2007/12

2007/11

2007/10
Fót Sportja Fót Café Fotógalériák Fót Café Videók


 

 

 

Hőtérkép

Búcsú, nem csupán a fociősztől

2014-12-08 21:03:00


Fegyelmi okokból, ám kivételesen nem a tudósító fegyelmezetlensége miatt jelentkezik az ígért időpontnál két héttel később labdarúgóink - egyébiránt fájdalmasan jellemző - utolsó két őszi fordulójának szöveges beszámolója, amelynek mérlege ugyanaz, mint a szezon és az elmúlt szűk évtized konklúziója: s ha a közmondást idézzük, mondhatnánk, hogy minden jó, ha jó a vége - azonban inkább városunk utolsó mohikán futballszurkolóival fejezzük ki magunkat: jó, hogy vége...

Az utolsóelőtti fordulóban az Őrbottyánt fogadó FSE kispadján mindössze két cserejátékos foglalt helyet - ez a beszédes, bár önmagában nem túl érdekes adat aztán szűk tíz perc alatt túlzottan is jelentőssé vált, miután két sérülés miatt gyorsan ki kellett használni mindkét cserelehetőséget... A fótiak mentek előre ugyan becsülettel, de előrébb álló - a hazai kaput amúgy nemigen veszélyeztető - ellenfelük jól szűrte támadásaikat, mígnem az első félidő hajráját a harmadik sérülés vezette fel! Innentől kezdve nem volt mit tenni, kényszerű emberhátrányban játszotta végig csapatunk a maradék időt, mely tényező a második játékrész elején döntőnek is bizonyult: míg a Fót kihagyta nagy ziccerét, a rivális szinte az ellenakcióból betalált, öt percre rá pedig meg is duplázta előnyét. Az utolsó félórát aztán már lepörgette a két gárda, a balszerencsét sem ok nélkül hibáztató vendéglátók egy-egy felbuzdulást leszámítva már csak tessék-lássék iparkodtak, a látogatók pedig igyekeztek tartani az eredményt, s ezt gond nélkül teljesítették is, hiszen minden résztvevő belátta, hogy a második találattal az összes kérdés eldőlt - azzal pedig immár sokadszor szembesülhettünk, hogy a tiszta lelkesedés, sportszeretet, szabadidős elfoglaltság és egyéb szép szlogenek mellett az amatőr sport, mint jelző, miért is takar pejoratív tartalmakat...

Persze ennek az idézett kifejezésnek az értelmezési lehetőségeit a kisalagiak is régóta élénken példázzák, a mogyoródi műfű villanyfényében - a kerepesiek saját pályájukat kímélő albérletében - azonban az idei „klubcsúcsot” sikerült összehozni: a közepes képességű, ám erőszakosan kezdő ellenerő negyedóra próbálkozás után vette be először a zöld-fehérek kapuját, amitől a mieink teljesen összezuhantak, s belekezdtek egy olyan, önmagukhoz képest is szánalmas, buta és fegyelmezetlen vergődésbe, amelynek eredménye már az első 45 perc végére ötgólos differenciában mutatkozott meg, a vége pedig pontosan ennek a duplája, két számjegyű, szégyenteljes, önmagáért beszélő zakó lett - így hát kár is tovább vesézgetnie mindezt bármiféle kommentárnak.

Az utolsó fordulóban az őszi bajnoki elsőségre - mint kiderült, sikerrel - hajtó újonnan alakult második számú mogyoródi egyletet fogadta a KSC, s ekkor már legalább a tisztes helytállást nem kellett hiányolni, sőt: az első félidő közepén a veterán Karlovszky idén ősszel már nem először villant, látványos góllal megszerezve a vezetést, s bár a vendégek gyorsan egyenlítettek, szűk órán keresztül - amíg erővel bírták Szebeni Ferenc fiai, miközben a jóval képzettebb, atletikusabb és fiatalabb, de a kisalagi pályán először vizitáló rivális a „San Siro” hírhedt talajához „akklimatizálódott” - egyenrangú partner volt a zöld-fehér legénység. A végére viszont kiszakadt a gólzsák, s ezúttal nem az ismert focibölcsesség szerinti kis gólokkal, hanem remekül kidolgozott, olykor szépségdíjas találatokkal okozott zavart a szomszédvári társulat, fokozatosan hizlalva előnyét, a végén még a szerencsét is maga mellé állítva, így a tudáskülönbséget tekintve reális (vagy tán még kisalagi szemszögből hízelgő), a meccs nagy részében látottak alapján azonban talán kissé túlzó különbségű vendégsiker zárta a 90 percet, a tíz pontot - csakhogy ebből hatot a zöldasztalnál - összegyűjtő kisalagiakat a már közölt pozíciójában, azaz a 15 tagú mezőny 13. helyén tartva.

S végül eljutottunk a fótiak galgagyörki vendégjátékához, mely cseppként mutatja meg a tengert és városunk labdarúgóéletének az elmúlt években látott folyamatát, méltón lezárva minden lezárandót: az egy héttel korábbi sérülések és mérkőzésnap délelőttjén lejátszott ifjúsági összecsapás okán mindössze 11-en utaztak el a mieink, ez a meccs azonban már nem a létszám, s még csak nem is a játék miatt marad emlékezetes. Holott ezúttal kulturált, kapura sem veszélytelen produktummal álltak elő a lila-fehérek, gól mégis a közvetlen alsóházi vetélytárs hazaiak első valamire való támadásából esett az első játékrész hajrájában, míg fordulás után máris következett a második... Néhány perccel később ugyan jogos büntetőből megszületett a szépítés, ennél több viszont a későbbiekben már nem akart összejönni, a hangulat pedig egyre feszültebb lett, mígnem nyolc perccel a rendes játékidő letelte előtt egy galgagyörki szabálytalanságot dulakodás, tumultus, szócsata, lökdösődés, aztán ütésváltás, lefejelés és páros kiállítás követett, majd végül a kispadon és a közönség soraiban helyet foglalók fenyegetőző pályára özönlése tetézett be - a fótiak pedig, mivel rendező hiányában ilyen körülmények között közel sem érezték magukat biztonságban, a pályáról levonulva az öltözőbe tértek, mire a játékvezető más egyebet tenni nem tudván, lefújta a találkozót. A megyei szövetség fegyelmi bizottsága azóta többször is összeült, ám döntés mindmáig nem született - sőt, elképzelhető, hogy tavaszig is elhúzódik a végső verdikt meghozatala -, így hiába vártunk anyagunk leadásával a határozatra, nem tudunk több információval szolgálni, mint amennyi a nyomtatott számunkban közölt csonka tabellából kiolvasható: vagyis maradt a sosem látott mélységet jelentő 11. hely. S hogy ez a zárás mit és miért is jelképez méltóan, talán nem igényel bővebb magyarázatot...

Ezzel befejeződött a futballősz, végére érve egyben kilenc és fél szezonon át tartó híradásainknak is, melyek alól, mint az utóbbi éveket „megkoronázó” idei ősz folyamán végképp látható volt, kikopott a téma, a tét, a sportérték - így aztán nyomtatott lapunk megszűnését követően a jövőben e weboldal sem fog - legalábbis sportportálként - frissülni. A tudósító a FótCafé utolsó, decemberi számában megjelent búcsúzkodása után e helyütt is elköszön, minden kedves Olvasójának megköszönve kilenc és fél éves megtisztelő érdeklődését, végszóul csupán annyit kérve, hogy ha tudunk és van mire, akkor csak a szépre emlékezzünk...

                                                                       Luzsicza István

Megyei III. osztály, 14. forduló:
Fót - Őrbottyán 0-2 (0-0)
Kerepes - Kisalag 10-0 (5-0)

15. forduló:
Kisalag - Mogyoród FC 1-5 (1-1)
G.: Karlovszky F.
Galgagyörk - Fót 2-1 (1-0) - félbeszakadt a 82. percben
G.: Czill B. (11-esből)
Kiállítva: Bucinca V.

U18:
Fót - Aszód 10-1, ASR Gázgyár - Fót 0-1

Képek a Fót - Őrbottyán és a Kisalag - Mogyoród FC mérkőzésekről:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hirdetés


 

Copyright © 2009 - www.fotcafe.hu 551 Group - kiadványszerkesztés, tördelés, szórólapkészítés Fóton