Fót Café - Fót képes magazinja, Fóti hírek, Események Fóton, Képek Fótról, Fót városi videók
Aktuális szám
Korábbi számok

2015/4

2015/3

2015/2

2015/1

2014/12

2014/11

2014/09

2014/07

2014/06

2014/05

2014/04

2014/03

2014/02

2014/01

2013/12

2013/11

2013/10

2013/09

2013/08

2013/07

2013/06

2013/05

2013/04

2013/03

2013/02

2013/01

2012/12

2012/11

2012/10

2012/09

2012/07

2012/06

2012/05

2012/04

2012/03

2012/02

2012/01

2011/12

2011/11

2011/10

2011/09

2011/07

2011/06

2011/05

2011/04

2011/03

2011/02

2011/01

2010/12

2010/11

2010/10

2010/09

2010/07

2010/06

2010/05

2010/04

2010/03

2010/02

2010/01

2009/12

2009/11

2009/10

2009/09

2009/07

2009/06

2009/05

2009/04

2009/03

2009/02

2009/01

2008/12

2008/11

2008/10

2008/09

2008/07

2008/06

2008/05

2008/04

2008/03

2008/02

2008/01

2007/12

2007/11

2007/10
Fót Sportja Fót Café Fotógalériák Fót Café Videók


 

 

 

Hőtérkép

Sport és Gyermekváros

2008-06-24 09:38:12

Életem a sport és Gyermekváros

 A FÓTCAFE előzőhárom számában a fóti kézilabda dicsőséges múltjával foglalkozó cikksorozatot közöltünk. E cikkek visszatérő résztvevője volt Szabó Miklós(1941. június 10., Budapest) kézilabda-szakedző, testnevelő,aki egyébiránt március 15-én vehette volna át a városvezetés által adományozott „Fót Ifjúságáért” díjat. Ezen események kapcsán kértük rövid beszélgetésre Szabó Miklóst, a népszerű Miki bácsit.
 
- Üdvözöllek, Miki bácsi! Először is gratulálok a díjhoz, de nem voltál ott a díjkiosztón, ennek nyilván nyomós oka volt.
- Amikor értesültem a díjátadásról, akkor már nem tudtam megváltoztatni félig hivatalos, félig családi programomat, külföldön voltam. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni és személyesen átvenni a kitüntetést.
- Mikor kerültetek Fótra?
- Az „ógyelai Szabó-család” a Felvidékről származik, feleségemmel egy testnevelő házaspároknak kiírt pályázat után kerültünk a Gyermekvárosba 1966-ban. A Testnevelési Főiskolán végeztem tanári diplomával, aztán két év plusz után kaptam meg a kézilabda-szakedzői papíromat.
- A játékos-pályafutásodról megtudhatunk valamit?
- Először Kecskeméten, majd Gödöllőn játszottam, aztán három évig szerepeltem a Bp. Spartacus első osztályú csapatában. A legnagyobb sikeremet is itt értem el, amikor Magyar Kupa-győztes lettem a csapattal.
- Edzősködés?
- Az évek folyamán nem kevés megkeresésem volt, elhiheted, főleg, amikor a fóti csapatokkal nagy eredményeket értünk el, de máshol edzőséget csak akkor vállalhattam volna, ha itthagyom a Gyermekvárost. Ezt pedig nem akartam, mert nagyon szerettem, amit csinálok, nagyon szerettem a közeget, ez lett az életem.
- Akkoriban te és a feleséged tanították az összes gyermek testnevelését, ugye?
- Természetesen, hiszen ezt vállaltuk a feleségemmel, Magdival. Hozzávetőlegesen nyolcszáz gyerekről volt itt szó, sőt, a hetvenes évektől már többről is, bár akkor már itt volt nagyszerű kollégám, Kunszt Gábor, és felesége, Kati is. Így négyünk vitte a Gyermekváros majdnem teljes testnevelését, az általános iskolai felsősöktől a szakmunkásképzőn keresztül a szakközépiskolásokig
- Ebben az időszakban sok versenyen és bajnokságban is részt vettek a gyermekvárosi gyermekek és csapataik.
- Mai szemmel nézve elképesztő sikereket értünk el. 11-12 esztendőn keresztül minden évben döntőbe került a bajnokságokban indított kézilabdacsapataink valamelyike, sőt, volt olyan év, amikor mind a négy gyermekvárosi kézicsapat döntőbe verekedte magát.
- Lehet mondani, hogy ebből nőtt ki a legendás, egészen a másodosztály élmezőnyéig felnövő kézilabdacsapat?
- Azt hiszem, nem nagyképűség azt mondani: igen. Ki is neveltünk nem egy nagyszerű játékost, akik vitték valamire a magyar kézilabdában.
- Ez manapság teljesen megszűnt. Kevesebb a gyerek, nincsenek csapatok, nincs versenyeztetés és nincs infrastruktúra.
- Számomra ez nagy szívfájdalom, hiszen a versenyeztetés az egész sport mozgatórugója, így viszont nincsenek célok, nincs mire felkészíteni a sportolókat.
- Leányod, Edina is nagyon sikeres a sportban.
- Büszke is vagyok rá. Edina jelenleg a francia női kézilabda-válogatott igazgatója, vagy ahogy manapság mondják, menedzsere. Edzőként is szép eredményeket ért el, hiszen a székesfehérvári Cornexi csapatával megnyerték az EHF-kupát. Fiam, Miklós is sportol, s bár sérülései miatt nem vihette sokra, de nagyszerű amatőr teniszező vált belőle.
- Azt mondják, mostanában legtöbb idődet a fóti teniszpályán töltöd.
- Igen. Az évek folyamán amolyan kiegészítő sportból kedvencemmé vált a tenisz, s most már hosszú évek óta oktatok is teniszt, és persze részt veszek a fóti szeniorokkal az öregfiúk-bajnokságban, hiszen tudod, versenyzés nélkül nem az igazi a tenisz sem...
 
Szabó Miklós testnevelő e sorok íróját négy éven keresztül izzasztotta a szakközépiskola égiszén belül tartott testnevelésóráin. Köszönjük neki, hogy gyermekek százait nevelte a sport szeretetére, s egyben további jó tanítást, oktatást, teniszezést kívánunk a FÓTCAFE olvasói nevében is.
 
ÖTI
Hirdetés


 

Copyright © 2009 - www.fotcafe.hu 551 Group - kiadványszerkesztés, tördelés, szórólapkészítés Fóton