Fót Café - Fót képes magazinja, Fóti hírek, Események Fóton, Képek Fótról, Fót városi videók
Aktuális szám
Korábbi számok

2015/4

2015/3

2015/2

2015/1

2014/12

2014/11

2014/09

2014/07

2014/06

2014/05

2014/04

2014/03

2014/02

2014/01

2013/12

2013/11

2013/10

2013/09

2013/08

2013/07

2013/06

2013/05

2013/04

2013/03

2013/02

2013/01

2012/12

2012/11

2012/10

2012/09

2012/07

2012/06

2012/05

2012/04

2012/03

2012/02

2012/01

2011/12

2011/11

2011/10

2011/09

2011/07

2011/06

2011/05

2011/04

2011/03

2011/02

2011/01

2010/12

2010/11

2010/10

2010/09

2010/07

2010/06

2010/05

2010/04

2010/03

2010/02

2010/01

2009/12

2009/11

2009/10

2009/09

2009/07

2009/06

2009/05

2009/04

2009/03

2009/02

2009/01

2008/12

2008/11

2008/10

2008/09

2008/07

2008/06

2008/05

2008/04

2008/03

2008/02

2008/01

2007/12

2007/11

2007/10
Fót Sportja Fót Café Fotógalériák Fót Café Videók


 

 

 

Hőtérkép

Epilógus a kisalagi focitörténethez

2009-02-16 11:59:00

 

Epilógus a kisalagi focitörténethez
 
Senki sem lehet próféta saját hazájában...
 
Előző számainkban háromrészes sorozatot közöltünk a kisalagi labdarúgás történetéről. A befejező epizód után Gazdag János, az 1997-es újjáalakulás fő alakja és az ismét életre kelő klub első elnöke kereste meg szerkesztőségünket, hogy pontosítsa a leírtakat, és saját szempontjából, részleteiben is visszaemlékezzen a közelmúlt történéseire.
 
- Miben hibázott a lapunk, mi volt a konkrét oka jelentkezésének?
- A cikksorozat utolsó részében leírtakból azt lehetett leszűrni, mintha én elmenekültem volna az általam feltámasztott csapattól, amikor az 2004-ben kiesett a körzeti első osztályból. Ez azonban nem így és nem ekkor történt: 2002 decemberében mondtam le az elnöki posztról, majd januárban adtam át Szebeni Ferencnek a posztot és magát a klubot.
- Tévedésünkért elnézését kérjük, a korrigálást ezennel megtesszük. Távozásának okaként az akkori csapat rossz szellemiségét jelöltük meg, s emlékeink szerint igenis komoly konfliktusok voltak már az Ön vezetése alatt is.
- Valóban voltak ellentétek az öltözőben és a pályán is, messze nem volt a legjobb a hangulat.Ilyen ugyan bárhol előfordulhat, az én időmben is volt rá példa, de nagyobb baj, hogy ezt senki nem tudta kezelni, a helyzet elmérgesedett. A vezetőségen belül amúgy is a kezdetektől fogva súrlódások voltak szakmai és személyes okok miatt, az egyesület körüli adminisztráció nagy része és a pályagondnokság viszont rám maradt, miközben öt csapatunk működött, amibe szépen-lassan belefáradtam fizikailag, idegileg, és nem bírtam anyagilag sem. Természetesen volt segítségem, nem is kevés, és aki részt vett a munkákban, azoknak ma is csak megköszönni tudom a közreműködését, de a legnagyobb teher rajtam volt, s ezt az egészségem sínylette meg, így saját elhatározásomból, de nem romokat hátrahagyva köszöntem le. Az utánam következő szezonban aztán tudatosan hagyták tovább zülleni a csapatot, az utolsó fél évben már edző sem volt, mert az volt a cél, hogy az akkori balhés garnitúra önként hátrahagyja a csapatot. Ez meg is történt 2004 nyarára, de ismétlem, már nélkülem, s utána a korábbi „B” csapatra épülve nevezett be egy osztállyal lejjebb a csapat. Ahogy hallom és az eredményekből megítélem, most sem komolyabb szintű a működés, csak talán békésebb, bár azóta egyetlen mérkőzésre sem mentem ki, leszámítva az öregfiúk egy-két meccsét. Az idősebbektől is egyébként úgy vonultam vissza, hogy megjegyzéseket kaptam, amiért elnökként beszálltam játszani. Persze, később aztán itt is, meg a felnőtt-csapatnál is elbúcsúztattak, máig hordom a játékosoktól kapott karórát, de ez már csak afféle eső utáni köpönyeg volt. S az sem esett jól, hogy még csak egy árva köszönőszót sem kaptam Fót vezetőitől, amiért 18 év után, iszonyatosan sok munkával új életre keltettem a kisalagi focit. Sőt, a működésért is meg kellett küzdenem, nem köthettünk a sporttelepre normális használati szerződést, s pontosan úgy kínlódtam a hat hónapos felmondási idővel, mint ma Szebeni Feri, ahogy arról a múltkor nyilatkozott.
- Megbánta, hogy belevágott ebbe a „kalandba”? Végigcsinálná ugyanezt a mai fejével?
- Egyáltalán nem bántam meg, hiszen egyrészt újra át akartam élni a magam és korosztályom régi emlékeit, amikor beleszerettünk ebbe a játékba, másrészt ugyanígy meg akartam fertőzni a helyi fiatalságot is a focival, hogy jöjjenek játszani vagy csak szurkolni. Mindez pedig nagyjából meg is történt, a csapat ma is él, az idő pedig megszépíti a keserű emlékeket. Tudomásul vettem, hogy a társadalmi munka végzésében nincs köszönet, inkább csak gáncsokat kap az ember, de hát nem véletlenül mondják, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Annak viszont nincs realitása, hogy arról beszéljünk, ma mit tennék. Számomra más idők voltak, más élethelyzet, s akkor annak volt itt a helye és ideje, amit tettem. Úgy hiszem - és remélem, más is így véli -, hogy olyan nagyon rosszul nem tettem.
 
L.I.
Hirdetés


 

Copyright © 2009 - www.fotcafe.hu 551 Group - kiadványszerkesztés, tördelés, szórólapkészítés Fóton